Ez a túra egy szívhez szóló emlék nekünk Anyának! Anyukám unokabátyja emlékére szerveződött 1 évvel ezelőtt, amikor egy emléktáblát helyeztek el egy gyerekkori játszóhelyükön!
Idézet tavalyról (anya írta a régi blogba):
Idézet tavalyról (anya írta a régi blogba):
"Ma nagyon hosszú napunk volt, és kicsit szomorú is.
Volt egy anyai unokabátyám, aki másfél évvel ezelőtt (2005. október 18.) halt meg súlyos betegségben 44 éves korában! Ez pont azon a héten történt, amikor ténylegesen kiderült, hogy Gréti beköltözött a pocakomba.
A mai napon egy "emléktúra" volt az Ő tiszteletére. Ezt az egykori batátai, osztálytársai szervezték, oda, ahova ifjúkorukban, nagyon sokat jártak egy gyönyörű helyre! Készíttettek az emlékére egy márványtáblát is, amit ott elhelyeztek. Állt ott valamikor egy hatalmas fa, aminek állítólag 30 méteres átmérőjű lombkoronája volt....ma már csak a fa törzsének a csonkja őrzi az emlékeket és a törzsébe vésett, de már megkopott írások.
Elhelyezték az emléktáblát, ahol még egy nagyon megható verset is felolvastak, az egykori barátok...."
És íme a vers, ami a nagybátyánk emlékére íródott, csak tavaly még nagyon friss volt az egész és fájt volna leírni, és amit tegnap ismét ott a nagy fa törzsénél felolvastak:
Erről szólt a tegnapi nap és a mamánál voltam, akivel buszozni is voltam! Nála aludtam délben és mire felébredtem anyáék ott voltak:)
Képek a túráról (26-an vágtak neki, családostul, gyerekestül):
Ez nagyon szép. Szomrú, de szép. Csodálatos barátok, család! Jó ember lehetett, ha ilyen lelkes csapat vette körül.
VálaszTörlés