3 kutyánk van.
A legkisebb egy 2 éves kis törpe tacsi, akit Niki kapott másfél évvel ezelőtt.
Ő egy kis "hiperaktív", örökmozgó, barátságos kutyus.
Nálunk minden állat a család része.
Zsebi a tacsi, minden alkalommal elkísérte apát a buszmegállóba és miután felszállt a buszra, hátracsapott fülekkel rohant haza!
Tegnap este is ment apa dolgozni, Zsebi elkísérte....és hiába vártuk nem jött haza:(
Én 23.30-ig vártam este, hátha megérkezik, de nem jött.
Félve feküdtem le, nem tudtam mi történhetett vele.Elképzeltem, hogy talán elütötte egy autó és esik az eső, miközben valahol az út szélén fekszik sebesülten, vagy talán ellopta valaki, hiszen mindenkivel barátkozott.
Nehezen, de elaludtam, azért többször hallgattam, hátha meghallom a hangját, hiába....
Reggel az volt az első, hogy mentem megnézni hazaért-e.
Soha nem töltött még egyetlen éjszakát sem a szabad ég alatt és tegnap még az eső is esett:(
Niki is kereste, de nem volt itthon:(
Akármilyen kis idegesítő kutyus, de hiányzott....
Délelőtt mentünk be a városba, félve néztem az út szélét, nehogy meglássam elpusztulva valahol, de nem láttam.
Délelőtt 11 körül értünk haza, és Zsebi boldogan szaladt elénk:)))
Ennyire még soha nem örültem neki.
Nem tudom hol lehetett és mi történhetett vele, de szegénykém ugrált örömében és ugrált rám, közben folyamatosan nyüszített, mintha mondani akarna valamit! De sajnos nem értettem.....
A legkisebb egy 2 éves kis törpe tacsi, akit Niki kapott másfél évvel ezelőtt.
Ő egy kis "hiperaktív", örökmozgó, barátságos kutyus.
Nálunk minden állat a család része.
Zsebi a tacsi, minden alkalommal elkísérte apát a buszmegállóba és miután felszállt a buszra, hátracsapott fülekkel rohant haza!
Tegnap este is ment apa dolgozni, Zsebi elkísérte....és hiába vártuk nem jött haza:(
Én 23.30-ig vártam este, hátha megérkezik, de nem jött.
Félve feküdtem le, nem tudtam mi történhetett vele.Elképzeltem, hogy talán elütötte egy autó és esik az eső, miközben valahol az út szélén fekszik sebesülten, vagy talán ellopta valaki, hiszen mindenkivel barátkozott.
Nehezen, de elaludtam, azért többször hallgattam, hátha meghallom a hangját, hiába....
Reggel az volt az első, hogy mentem megnézni hazaért-e.
Soha nem töltött még egyetlen éjszakát sem a szabad ég alatt és tegnap még az eső is esett:(
Niki is kereste, de nem volt itthon:(
Akármilyen kis idegesítő kutyus, de hiányzott....
Délelőtt mentünk be a városba, félve néztem az út szélét, nehogy meglássam elpusztulva valahol, de nem láttam.
Délelőtt 11 körül értünk haza, és Zsebi boldogan szaladt elénk:)))
Ennyire még soha nem örültem neki.
Nem tudom hol lehetett és mi történhetett vele, de szegénykém ugrált örömében és ugrált rám, közben folyamatosan nyüszített, mintha mondani akarna valamit! De sajnos nem értettem.....
Jó hogy megvan! Kis butus eb, hát nem tudja, hogy jobb dolga mint nálatok sehol sem lehet! Tényleg a gyönyörű Golden Retriveretek mekkora már? majd mutizz róla is képet!
VálaszTörlés